1.fejezet

Sziasztok!El is készült az 1. fejezet,reméljük elnyeri a tetszéseteket!Kérünk mindenkit aki elolvassa,és természetesen ha tetszik,írjatok komikat!És nagyon örülnénk ha rendszeres olvasóink is lennének!Jó olvasást!Em&Dadri
UI.:Nemsokára jön a következő fejezet!!

1. FEJEZET

(Kristen szemszöge)

Május 22.Azt hiszem,ezt a dátumot sosem fogom elfelejteni.1 fejezet vége és talán egy új kezdete.A csapat,a sok rajongó Edward-ja,Jacob-ja,Bella-ja,a nagy-nagy twilight csapat.Befejeződött.Na Kristen Stewart nagyon gyorsan tereld el a gondolataidat,mert még itt ebéd közben elbőgöd magad,ami valljuk be elég ciki lenne.Bár ha végignézek itt az arcokon,Kellan,Jackson,Rob,Nikki,Ash, és a sminkesek,stylistok,rendező,és a stáb többi tagja,mindenki arcáról le lehet olvasni a szomorúságot.Robra néztem,ő rám,látta milyen letört vagyok ,vagyis gondolom hogy látta(miért is kéne titkolnom)és rám mosolygott,imádom ahogy mosolyog.És tényleg nem tudom hogy varázsló,démon vagy valami természetfeletti lény,mindegy hogy mi,de a lényeg hogy sikerült neki.Elmosolyodtam és láttam a szemében hogy elégedett magával.Szinte hallottam a gondolatait,azt hogy:"Ezaz Rob!!Király vagy!!Egyenesen te vagy a császár!!".Hmm.....cseszd ki.De a tervemet is megkellet terveznem ,azt hogy bevalljam neki,többet érzek iránta mint egy egyszerű szimpla barátság.De nehéz lesz.Főleg hogy összejött Emilivel,de csak pár ember tud róla,mert köti őket a szerződés....de ha pár hónap múlva(bár reménykedem hogy addig szakítanak.....gonosz Kristen)még együtt lesznek...akk simán smárolhatnak az utcán,egymás kezét fogva...erre azt mondják hogy füstbe ment terv...=((

Pár óra múlva már javában a búcsúbulira készülődtem, amihez abszolút nem fűlt a fogam...de hát ez van, a megjelenés szinte kötelező, hisz ez az utolsó együtt töltött esténk így, mint a Twilight-saga teljes csapata.Épp a gardróbomban válogattam a ruháim közül, amikor kopogtak a szobám ajtaján.Anyám volt az.Na, már csak ő hiányzott-tuti kiszúrja, hogy valami bánt.

-Gyere!..-mondtam a hangulatomat egyáltalán nem leplező hangnemben.

-Kész vagy, Kristen? Fél óra múlva indulnod kell.Apád elvisz a kocsijával.-mondta...érdekes pont most nincs tekintettel a hangulatomra.Csak sürgetni képes :S És a tesómnak, Taylornak is pont most kellett elvinnie a kocsimat.Így kényszerítve vagyok, hogy apa fuvarozzon, mint egy kisiskolást..:(

-Jól van, jól van! Kész leszek! Csak szükségem van egy kis magányra.-mondtam neki egy kicsit morcosabban a kelleténél.

-Csak nincs valami baj?-na, úgy látszik mégiscsak észrevette.

-Nem, dehogyis!-hazudtam.Egész jól ment.Hát mégiscsak színésznő vagyok.

-Rendben.Akkor majd szólj apádnak, ha már indulhattok.-és már csukódott is az ajtó, hát ennyit a nagy együttérzésről anyám részéről.De hát végülis ezt akartam, nem? Hogy semmi sem látszódjon rajtam.Igazából már magam sem tudtam, mit akarok.Akkora egy hülye vagyok.

Apámmal épp a buli helyszínére tartottunk.Az anyósülésen idegesen gyűrögettem a Chanel ruhámat-végülis emelett a szolid bézs színű darab mellet döntöttem, bár legszívesebben farmer-póló összeállításban jelennék meg, de akkora paraszt mégsem lehetek.

-Látom, ideges vagy.-szólalt meg apa.Hát igen, ezt most még egy vak is észrevenné.Nemsokára megérkezek a bulira, ahol el szeretném...szeretném egyáltalán??...Na, elég volt, Stew! Embereld már meg magad!! Nem az oviban vagyunk.Szépen elé állsz és nyíltan felvállalod az érzéseidet.Na igen, elméletben már elég jól megy, csak a megvalósítás lesz egy kissé döcögős.

-Csak tudod ez az érzés, hogy vége van ennek a szakasznak az életemből,elég elszomorító..ki tudja, látom-e még valaha ezeket az embereket, vagy dolgozom-e még velük együtt.-apámnak elmondtam az igazság egy részét, nem úgy mint anyámnak.Valahogy mellette nem éreztem olyan feszélyezve magam.Nem akart mindig analizálgatni..még szerencsére, anyám megtette ezt kettejük helyett is.

-Megértelek szívem..de nézd, megérkeztünk.Menj és érezd jól magad! És ne gondolj semmi rosszra vagy szomorúra!

-Úgy lesz, köszi apa!-kiszálltam a kocsiból.

Bent már javában nyüzsgött mindenki:pár felszabadultabb stábtag már megcélozta a táncparkettet,a rendező a producerrel a pultnál iszogatott.Olyan görcsben állt a gyomrom, hogy az utamba kerülő első pincér tálcájáról elkaptam egy pohár Martinit és felhajtottam.

Hirtelen megláttam Jacksont, Ashleyt és Kellant, amint egy csendes sarokban beszélgetnek.Odamentem hozzájuk.

-Szia Kris!Végre itt vagy!!-örvendezett Ashley.

-Sziasztok!-mondtam én.

-Láttam a welcome drink már megvolt.-viccelt Kellan.

-Ja az..hát igen, egy kicsit feloldottam a feszültséget, nehéz napom volt.-magyarázkodtam, azért mégse nézzenek már alkesznak.De közben a szememmel már Robot kutattam.Pár pillanat múlva meg is találtam.A falnál beszélgetett Nikkivel.Ám a diskurálást már be is fejezték, úgyhogy eljött az én időm.

-Elnézést, odamegyek egy percre Robhoz.-mondtam Jacksonéknak.

-.Oké, menj csak!De egy közös táncot nem úszol meg velem.-figyelmeztetett Jackson.

-Szavadon foglak.-mosolyogtam leplezve a feszültségemet.

Odamentem Roberthez és megszólítottam.A tenyerem úgy izzadt, mint a legelső castingomon.

-Rob, beszélhetnénk?-kezdtem bele a mondandómba.