6.fejezet

Sziasztok!!Ötezer sajnálom mindenkitől..tudom hogy péntekre ígértük..és szombat van:/:/..
De nagyon sok mindent kellett megcsinálnom..és sajnálom de nagyon!
A fennállás a következő..fejezetenként fogjuk váltani egymást...Ez a mostani feji az enyém:Dadri...
Remélem tetszeni fog:):)(L)(L)
Puszi!
UI.:Tudom hogy rövid lett...sorry...


Már nagyon hiányzik.De hogy a fenébe ne hiányozna ha 2 hétig nem látnám?Jó az nem tűnik soknak.Olyan soknak....De nekem igen...és gondolom hogy Robnak is..de..
-Kris figyelsz te rám?-kérdezte Nikki...óó elbambultam..
-Persze..nagyon tetszik az ötlet..
-Milyen ötlet??
-Hát a....
-Azt mesélem hogy van egy új pasi...nos te mit tennél??Van egy pasi,nagyon szereted,csak magadnak szeretnéd.De annak a pasinak van már valaki az életében..akkor mit teszel?-hmm...ha Rob lenne a pasi,akkor biztos hogy megszerezném magamnak..de viszont ha megint csak Rob lenne a pasi..én meg az a személy az életében..és ha valaki elvenné tőlem...
-Hát Nikki...ha az illető nagyon szereti a pasit...akkor hagyni kell.Vagyis én nem venném el tőle,de ha a kapcsolat nem olyan..érted?-a bólogatás az értés..-De ha nem tudom,pl. problémák vannak a kapcsolatban..akkor rajta.Ki az a pasi?
-ÁÁááá senki..tényleg.Jajj ne nézz már így.
-Jó én nem nyaggatlak,elmondod te hogy ha lesz valami...igaz?
-Persze hogy el!
-De én most szaladok,Rob nem soká jön..
-Hmm..jó szórakozást!
-Köszi..meglesz!


Nem kerítettem olyan nagy ügyet hogy újra találkozunk..mert nem az a fontos hogy minden stimmeljen,hanem az hogy újra együtt leszünk.Ez nagyon értelmes volt Stew!Gratulálok!
-Rob!-olyan erővel csapódtam bele,mint még soha.Igen,ezt teszi az idő.
-Hiányoztál már kicsi Kris!
-Hééjj...azért nem is olyan kicsi..
-De inkább ne beszéljünk többet...

Ő inkább gyorsan szerette volna..de én lassan..aztán majd meglátjuk hogy alakul a továbbiakban.
Szépen csókokkal borítottam testének minden rejtett és nem rejtett zugát...látszott hogy nem bírja...de én nem kegyelmezek...
De ő sem nekem...ő folyamatosan csókolgatott illetve a melleimet kényeztette...átérzem hogy előbb Ő mit élt át.

Mikor mát tényleg nem bírtunk,sem akaraterővel sem lélegzettel...ő szépen és óvatosan(bár nem is annyira)rám ágaskodott,és belém hatolt.

Minél gyorsabbak voltunk,annál gyorsabban mentünk a beteljesülésünk felé...s mikor már ott jártunk nem volt visszaút.Szerencsére.Így már csak erős szívdobbanásokat illetve a levegővételünket lehetett hallani...

-Szeretlek..-suttogta,lihegve Rob.
-Én is téged..de ezt már annyira tudod.
-Igen...nagyon is tudom.És nekem csak is ez a fontos..

Aztán másnap reggel felkeltem,és mint gondoltam hogy Rob délig fog aludni,elővettem a telefont és még fel tudtam hívni Asht.

-Szia Ashley!
-Helló Kris!Évszázadok óta...
-Jajj bocsi..csak..na szóval.Holnap lenne egy ilyen kis buli.Itt nálam,vagyis nálunk,de az ősök nem lesznek itt..szerencsére.Hmm..önállósodnom kéne...
-Kris.. én benne vagyok.Összegyűjtök mindenkit...
-Jajj köszi.Nagyon drága vagy!

-Rob!Fel vagy már?
-Hmm...
-Tudom hogy fel...nos holnap bulizni megyünk!
-De Kris,én már holnap nem leszek itt...
-MIII???
-Ne üvölts...de mondtam..
-Nem mondtad,el felejtettél szólni mi?
-Most miért kell ordítozni?Legalább addig vedd le a hangodat ameddig itt vagyok...
-Mi?
-Bocsi..de már annyira hiányoztál..és most meg ordítozunk,minthogy kihasználnák az időt..
-Tudom..én vagyok a hülye...

És folytattam ott ahol az előző éjszaka abbahagytuk....